haven’t thought of you lately at all

nem tudom eldönteni, hogy annak, hogy egy random voltosztálytársam, akivel 8 évig jártunk ugyanoda (és bár 3 éve nem láttam, de) egy egész percig nem ismer fel, amikor odamegyek hozzá a metróaluljáróban, végső soron örülnöm kéne-e vagy sem. végül csacsogtunk negyed-/félórát kedélyesen, majd mentünk utunkra, de azért mindenesetre elképesztő vicces meg érdekes volt figyelni az arcát, ahogy hosszan megpróbált hova tenni.

ugyaneközben a beszélgetés közben egy nyárimunkás kollégám is elzúgott mellettünk, szerintem valami durva feketelyuk lehetett a határúton ma koraeste. (persze amiért arra jártam, azt nyilván nem sikerült elintézni, de mindegy.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s