videki profeta

amíg nem figyeltem, az anyukám vett egy lovat. nagyon cuki, mert látszik, hogy körülbelül amióta az eszét tudja, valójában Ezt akarta, és most, hogy nagy, magas, gazdag, nyegle és idétlen, társbérletben be tud szállni egy fél lóba* (még nem tisztáztuk, melyik fele a miénk, de drukkolok hogy legalább a fél fejét birtokoljuk vagy valami szintén izgi jusson), és hát ordít róla, hogy az ötéves önmaga Rettentő büszke lenne a felnőttre, amivé lett.

sajnos most viszont aggódunk érte, mert 2 napja alig eszik meg kakil, és fel van puffadva — amire van valami fenszi lovászeufemizmus, amit nem tudtam megjegyezni (tán “kólikázik” vagy valami hasonló, roppant obskúrus kifejezés arra, hogy felpuffadt), de az most egész család egy emberként szorít bélának, hogy induljanak be a belei.

én meg ott vagyok, hogy ha megfeszülök se tudom eldönteni, hogy ez most vajon egy rettentően firstworldproblem vagy pont nem.

*egy fél ló amúgy, már ha bárkit érdelelne, furamód havonta alig drágább mint egy nagyobb kutya, sőt.
Continue reading

Advertisements